Claudia saját érzéseit írta le a könyvében

Egy csajos kalandregény, így jellemzi Liptai Claudia Az álomnő című regényét, amelybe a műsorvezető beleírta a vágyait, gondolatait, de hogy mennyire adta ki magát, az talán örökre kérdés marad. A könyv megjelenése kapcsán Claudia a Blikknek elárulta: ez a könyv az ő gyereke, amelyet nem is tudott volna másképpen vállalni, csak úgy, hogy ő maga írja az első betűtől az utolsóig.

Miért éppen egy könyv?

Liptai Claudia: Számos ötletem van arra vonatkozóan, hogy hogyan valósítsam meg a bennem lévő kreativitást, alkotni vágyást a tévéműsorokon túl. Két éven keresztül írtam egy hetilapba naplószerűen, és az igazán sikeres volt. Az olvasók szerették ezeket az írásokat. Azóta játszottam egy könyv gondolatával. Nem életrajzi művet akartam, amire mindenki első pillanatban gondolna. 39 évesen nevetséges volna még. Nem igazán mertem előrelépni ezzel, mert kishitű voltam. Aztán találkoztam a Libri Kiadó szerkesztőivel, akik feldobták az ötletet, hogy mi lenne, ha írnék egy  fikciót, egy regényt. Én persze kikerekedett szemmel visszakérdeztem, hogy tessék?! De mivel oly sokszor mondom másoknak, hogy merjék megvalósítani az álmaikat, és merjenek váltani, én is belevágtam.

Hogyan fogott hozzá?

Liptai: Olyat akartam írni, amit én is elolvasnék. Az nem volt kérdés, hogy csajos könyv lesz, akartam, hogy legyen benne szerelem, olyan férfi, olyan nő, olyan emberek, akiket én tudok képviselni. Emellett én imádom a krimit, tehát az is biztos volt, hogy kell a könyvbe egy gyilkosság. Szépen lassan kezdett körvonalazódni, hogy ebből kalandregény lesz, és aztán elkezdtem írni. Sokszor filmesen gondolkodtam, és elképzeltem, hogy az adott jelenet hogy nézne ki a vásznon.

Hogy kell elképzelni azt a jelenetet, amint Liptai Claudia éppen könyvet ír?

Liptai: Mivel nagyon csúnya az írásom, az szóba sem jött, hogy kézzel tegyem, így fogtam a kis laptopomat, és azon vágtam neki. Persze egy kis számítógépes ismeretanyag megszerzése után, de a félelem még így is végig bennem volt, hogy mi lesz, ha elszáll az egész. Volt, hogy egy-egy elkészült fejezetet négyszer is elküldtem a kiadónak, csak hogy biztos meglegyen. Volt egy kis jegyzetfüzetem, hogy ha eszembe jut valami jó ötlet, karakter vagy cselekmény, akkor gyorsan le tudjam firkantani. Ez mondjuk a dugóban vagy a piros lámpánál állva okozott párszor dudakórust, amikor épp jött a gondolat, de már váltott a lámpa.

Az interjú folytatásáért kattints ide!